BLOG

Amikor egy állásinterjún felteszik a jelöltnek a kérdést, hogy mi a legnagyobb gyengesége, gyakran érkezik a válasz, hogy: „Perfekcionista vagyok.” Mivel munkahelyi környezetben alapvetően inkább előnyös, semmint hátrányos tulajdonságként gondolunk a perfekcionizmusra, ezért az interjún stratégiailag jó ötletnek tűnik ezt a jelzőt negatívként alkalmazni ahelyett, hogy egy mindenki számára egyértelműen előnytelen személyiségjegyünket tárnánk fel az interjúztatók előtt.

A mai világra különösen igaznak számít az a gondolat, hogy az egyetlen biztos dolog az életünkben a változás. Változnak a megélhetési körülményeink, a munkahelyünk, a lakhelyünk, a társas kapcsolataink és a teljesítménnyel kapcsolatos elvárások az élet minden területén. Nehéz lépést tartani és érzelmileg megküzdeni ezekkel a változásokkal, hiszen sok esetben időnk sincs arra, hogy feldolgozzuk a körülöttünk zajló eseményeket.

A stressz az életünk szerves részét képezi, nincs ez másként a munkahelyi stresszel kapcsolatban sem. Ez egyrészt egy szükséges rossz, hiszen nap mint nap meg kell küzdenünk a bennünket érő környezeti hatásokkal, másrészt magában hordozza a fejlődés lehetőségét is, hiszen minél könnyebben küzdjük le a számunkra nehézséget jelentő akadályokat, annál többre leszünk képesek.

Napjainkban az egyre inkább növekvő munkaerőhiány miatt a vállalatoknak már nemcsak az okoz fejtörést, hogy a megfelelő munkaerőt kreatív eszközökkel megtalálják, hanem az is, hogy a már felvett kollégákat meg is tudják tartani. Ebben nagy szerepet játszik többek között a munkahelyi elégedettség, ami bár a megfelelés szempontjából lényeges, mégis keveset foglalkozunk vele a kiválasztási folyamat során.

Életünk során sokszor érezzük magunkat boldognak, de valószínűleg csak nehezen tudnánk megfogalmazni, hogy mit is jelent pontosan a boldogság. Egy pillanatnyi állapot vagy akár éveken át tartó érzés? Hatással van-e erre az állapotra az, hogy milyenek vagyunk és hogyan viselkedünk? A boldogságkutatás a pszichológiai kutatások között egy meglehetősen új, de annál izgalmasabb területnek számít.

Nem is gondolnánk, hogy az időhöz való viszonyulásunk mennyire meghatározza a gondolatainkat és a tetteinket. Philip Zimbardo amerikai szociálpszichológus, a Hősök Tere projekt alapítója és az elhíresült börtönkísérlet vezetője, hat időperspektívát fedezett fel, amelyek tudattalanul hatással vannak az életünkre. Nem mindegy ugyanis, hogy a negatív tapasztalataink miatt mennyire ragadunk bele a múltba, vagy éppen a jövőnk tervezgetése emészt fel annyi energiát, hogy észre sem vesszük, de elfelejtjük megélni a jelent.

Nem kétség, hogy jelenleg a globális felmelegedés témája az egyik legfontosabb az emberi élet szempontjából. Kikerülhetetlen, hiszen mindannyiunk életére hatással vannak a felmelegedés okozta környezeti változások, legyen szó akár a tengerszint emelkedéséről, az extrém időjárásról vagy a sarki jég olvadásáról. Azzal azonban keveset foglalkozunk, hogy hogyan hatnak a környezeti változások az emberi viselkedésre.

Az olyan témák, mint a politika, oktatás, rasszizmus, abortusz vagy vallás nem feltétlenül központi kérdései a mindennapi életünknek mégis, ha előkerülnek komoly ellentéteket szíthatnak családtagok, barátok, munkatársak között. Az ünnepek alkalmával, amikor igyekszünk minél többet szeretteink körében lenni nagy eséllyel kell szembenéznünk azzal, hogy bizony ezeket a kényes témákat valahogy kezelnünk kell.

A 21. században a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre gyorsabban juthatunk hozzá egyre nagyobb mennyiségű információhoz. Ennek az információmennyiségnek a feldolgozására azonban nem vagyunk képesek, hiszen feldolgozó kapacitásunk véges. Ezért agyunknak valamilyen módon szüksége van arra, hogy a ránk zúduló információ mennyiséget megszűrje, amire különböző „stratégiákat” alkalmazunk tudattalanul. De vajon melyek is ezek?